Viki és Gábor beszélgetése

Viki: Kezdhetem?

Gábor: Kezdjük!

Viki: Milyen mintákat kaptál otthon a testiségről?
A szüleid hogyan viszonyultak a szexualitáshoz, és ez hogyan hatott rád?

Gábor: Nálunk ez nem volt tabutéma, sőt néha kellemetlenül nyíltan beszéltek róla.
Nekem ez furcsa volt, ezért az egész témát sokáig kellemetlennek éreztem — még a csókolózást is. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd emberek előtt kell megcsókolnom valakit, például az esküvőn. Tiszta ciki.

Viki: Undorító.

Gábor: Igen, undorító. Szóval ezt sokáig így gondoltam. De tényleg nem tabusították, csak nem is beszéltünk róla igazán.

Viki: Mindketten válaszolunk egy kérdésre?

Gábor: Ha szeretnél, válaszolsz, ha nem, nem muszáj.

Viki: Nálunk viszont teljes tabu volt minden, ami a szexualitáshoz kapcsolódik. Soha nem láttam, hogy a szüleim kézen fogva jártak vagy csókolóztak volna . Szexelni egyszer hallottam őket, az nagyon kellemetlen volt.

Gábor: Ja, én rendszeresen hallottam. Az tényleg ciki.

Viki: Anyukám azt is mondta, hogy tizennyolc éves koromig ne szexeljek, ne aludjak senkinél – mintha csak éjszaka lehetne. Szóval úgy indultam neki az életnek, hogy fogalmam sem volt semmiről. Amit tudtam, azt a barátnőktől és az internetről szedtem. És amikor segítségre lett volna szükségem, nem tudtam a szüleimhez fordulni.

Na, jöhet a következő kérdés?

Gábor: Nézzük.

Viki: Mikor fedezted fel, hogy a tested szexuális örömöket is adhat?

Gábor: Egyszer találtam egy kis tájékoztató füzetet a szüleim könyvei között, 11-12 éves lehettem. Valami olyasmi volt benne, hogy az önkielégítés gyönyört okozhat. Nem tudtam, mi az, de elhatároztam, hogy kipróbálom. Először semmit nem éreztem, azt hittem, hülyeség az egész. Aztán amikor először eljutottam az orgazmusig, teljesen meglepődtem. Egyszerre volt kellemetlen és kellemes érzés, mert a makk utána borzasztóan érzékeny lett, hozzá sem lehetett érni. Mivel kicsi voltam, még száraz volt, aztán fél évvel később, amikor először nem; az nagyon meglepett – „Úristen, mi ez?” –, kicsit undorítónak is találtam. De onnantól kezdve belejöttem, és tökre élveztem.

Viki: Ezt még nem is mesélted.

Gábor: Sose kérdezted.

Viki: Tényleg, erről még soha nem beszéltünk.

Gábor: Megvakartam, aztán rájöttem, hogy ez jó.

Viki: Én nem emlékszem pontosan, hány éves voltam, de 12-13 körül már gyakoroltam az önkielégítést. Mindent kipróbáltam, amit magamba dughatok, hogy kiderítsem, mitől kellemesebb. De mindezt titokban, elbújva, nehogy meglássanak. Emiatt sosem tudtam teljesen ellazulni, mert féltem, hogy rám nyitnak.

Gábor: Azon gondolkodom, hogy ennek lehet-e köze ahhoz, hogy ma sem tudsz teljesen belelazulni.

Viki: Biztosan, mert még mindig nem tudod pontosan, hogyan önkielégítek.

Gábor: Tényleg nem tudom, se azt, hogy régen hogyan csináltad, se azt, hogy most csinálod-e. És azt sem tudom, hogy akkor eljutottál-e az orgazmusig, miközben szex közben soha nem jutsz el. Lehet, hogy ez a régi feszültség még mindig benned van.

Viki: Néha szoktam, és úgy érzem, eljutok, de nem tudom biztosan, hogy az tényleg orgazmus-e.

Gábor: Mutasd meg egyszer!

Viki: Jó, egyszer megmutatom.

Gábor: Aztán majd kívülről értékelem, hogy orgazmusnak tűnik-e.

Viki: Te honnan tudod, milyen egy nő orgazmusa?

Gábor: Fogalmam sincs.

Viki: Mehetünk tovább?

Gábor: Mehetünk.

Viki: Van igényed arra, hogy változatosabb legyen a szex? Vagy jobb, ha kiszámítható? Mitől függ ez?

Gábor: Most akkor válaszolj te először.

Viki: Szerintem nálunk még mindig az a probléma, hogy egyáltalán van-e szex.

Gábor: Igen, ez egy alapvető dolog.

Viki: Viszont ha van, akkor egész változatos szerintem. Most az utóbbi időben sok mindent kipróbáltunk.

Gábor: Igen, volt egy-két újdonság.

Viki: Igen. De hogy a változatosabb jobb vagy a kiszámítható, azt én így nem tudnám megmondani. Mert abszolút helyzet függő, hogy hogy alakult ez a napunk, hogy jó, csak egy kicsit bújjunk össze a megszokott módon, amit tudjuk, hogy mindkettőnknek jó; vagy feküdjek fel az asztalra, vagy bármi hasonló. Ez abszolút az elmúlt egy-két napi helyzettől függ, hogy mire van kedvünk és energiánk. Úgyhogy erre én egy konkrét választ nem tudok adni.

Gábor: Azzal egyetértek én is, hogy ez teljes mértékben helyzet függő, és nyilván, ha többször lenne szex, akkor valószínűleg nagyobb változatosság is lenne benne. Amikor Lilivel beszéltünk, két éve, utána elég sokáig rendszeresen szexszeltünk, hetente kétszer, háromszor is.

Viki: Volt olyan is, igen.

Gábor: Akkor több mindent kipróbáltunk, meg kicsit változatosabb is volt. Nekem abszolút van igényem a változatosságra, tehát én sok mindent szívesen kipróbálnék. Persze egy bizonyos határon belül. Nemrég néztem a Szex mind halálig című sorozatot, amiben a nő rákos volt és ott hagyta a férjét, mert ki akarta elégíteni mindenféle szexuális fantáziáját még mielőtt meghal. Abban azért már voltak olyan dolgok, amikre én azt mondtam, hogy na jó, hát ez azért már egy picit túlzás. Tehát konkrétan átment dominába a csaj, és olyan faszikat dugott, akiket kb. megalázott. Domina volt gyakorlatilag.

Viki: Valakinek ez jön be.

Gábor: Valakinek ez, de nekem ez már sok. De én szívesen használnék több eszközt például.

Viki: Azokat az utóbbi időben egyáltalán nem vettük elő.

Gábor: Igen, egy időben vásároltunk egy csomó eszközt, akkor próbálgattuk. Szerintem lehet, hogy azért nem használjuk, mert neked annyira nem volt jó. Engem ez izgat, ez a dolog. Én szívesen használnék több eszközt. De nyilván, ha te meg nem akkor meg kell egyeznünk valahogy.

Viki: Megint az a baj szerintem sokszor, hogy nincs időnk ezeket megélni. Mert lerakjuk a gyerekeket, fáradtak vagyunk, nyűgösek vagyunk, kelni kell. És akkor jó, csak legyen valami gyorsan, mert már rég volt. És nincs időnk kiélni azt a szexuális vágyat, ami bennünk van. Legalábbis én ezt érzem. Menjünk tovább?

Gábor: Nem tudom, hogy akarunk-e még erről beszélni. Igazából…nem tudom. Ennyi, hogy én szívesen próbálkoznék többféle dologgal. Én igényelem azt, hogy ennél változatosabb legyen. Nem csak több, hanem változatosabb is. Tehát, hogy most nagyjából kimerül a három, maximum négy pózban az egész, és kész. Még akkor is, ha más helyen, vagy egy izgalmasabb helyen csináljuk, akkor is ugyanazokat a dolgokat csináljuk. De…

Viki: De?

Gábor: De legalább csináljuk.

Viki: Egyszer nyáron szexszeltünk a teraszon, az izgi volt. Főleg, hogy a szomszéd ablakból ránk látni.
Milyen történés után esik jól a behatolás? Mi a számodra jóleső sorrend?

Gábor: Hát ez nálad fontosabb kérdés, mert ha nekem felállt már jól esik a behatolás, de annak sem vagyok ellen, hogy előtte még egy fél óra előjáték legyen.

Viki: Neked is van hova behatolni, szóval…

Gábor: Ja, nekem ne hatoljon be sehova senki. A számba hatolj be a nyelveddel, de ennyi. Vagy a ciciddel.

Viki: Hát van egy ilyen jól bevált módszerünk, amire nem azt mondom, hogy teljesen megjön a kedvem a végére, de hogy nyitott vagyok arra, hogy menjünk tovább. Megbeszéltük, hogy nem kell minden szexuális együttlétnek behatolással végződni. Ezt szerintem tök jól megtanultuk és merjük is kimondani egymás előtt, hogy még zárva van.

Gábor: Igen, és ha te mondod, hogy most nincs kedved, akkor elintézzük máshogy.

Viki: Akkor elintézzük máshogy, igen. És nagyon sokszor úgy kezdünk neki a szexnek, hogy én hasra fekszek, te rám ülsz, és megmasszírozod a hátam, meg a fenekem, és akkor ahogy masszírozgatsz, úgy megkérdezed, hogy nyitva van-e már. Ha még nincs, akkor masszírozol tovább, vagy kényeztetsz a kezeddel kicsit.

Gábor: Igen, még ezt is Lili javasolta, mondta, hogy még nincs nyitva, most már nyitva van. Nem feltétlenül ezt a kifejezést, de hogy ez a lényege, hogy óvatosan közelítünk.

Viki: Igen, nem durr bele a közepébe. És ha készen állok, akkor behatolsz, kicsit vagyunk abban a pózban, aztán úgy kedvünk szerint forgolódunk.

Gábor: De most mondd el, hogy neked mi, mi után; milyen sorrend esik jól. Hogy mit tudnál még elképzelni, ezen kívül, hogy megmasszírozom a hátad, mert ez megint az, hogy nem túl változatos.

Viki: De én most így nem tudok mást elképzelni.

Gábor: Egyszer emlékszem, hogy volt egy olyan alkalom, hogy nem masszíroztam a hátadat. Csak simogattalak, és simogattam a mellkasodat, a cicidet, csókolóztunk egy kicsit. Vagyis nem kicsit, ez egy ilyen 15-20 percig tartott és utána egy tök jót szexszeltünk és még szerintem szóvá is tetted, hogy milyen jó volt, hogy így…

Viki: Romantikáztunk előtte.

Gábor: Hogy volt ilyen előjáték, igen.

Viki: Erre nem emlékszem.

Gábor: Én erre nagyon emlékszem, mert nagyon megragadt.

Viki: Engem néha az zavar, hogy amikor csak kicsit így romantikázni akarok, simogatni, csókolózni, vagy valami; ettől természetesen neked feláll, és olyan, mintha valamit kezdeni kéne vele.

Gábor: De hát ezzel nem muszáj azt kezdeni, hogy behatolunk.

Viki: Tudom, hogy nem muszáj, de hogy bármit. Hogy itt nem állunk meg. És néha jó lenne csak úgy bújni, csókolózni, és ennyi. Semmi mást.

Gábor: Hát értem az igényedet, és megértem. Nem akarok megoldást adni, hanem az én véleményemet mondom erről. Szerintem igen, ez egy tök jó dolog lenne, ha nem két hetente, vagy három hetente szexszelnénk.

Viki: Tudom.

Gábor: Mert ha heti kétszer-háromszor szexszelnénk, akkor simán mellette belefér, hogy másik két nap, mondjuk csak összebújunk, simogatjuk egymást, és ennyi. Amikor megvolt az, hogy hetente kétszer-háromszor szexszeltünk, akkor a maradék 4-5 napban már nem volt igényem arra, hogy szexszeljünk. Húsz évvel ezelőtt lett volna, naponta kétszer.

Viki: Volt is.

Gábor: Igen, mert nem vagyok én sem húsz éves, és már nincs erre igényem. Viszont a másik meg az, hogy nem is feltétlenül a mennyiség számít, persze nyilván ne két hetente vagy három hetente legyen, hanem sokkal inkább a minőség. És ezt tartanám inkább fontosnak, hogy minőségi legyen.

Viki: Igen, de mikor visszavezettük azt, hogy egy kis puszi, egy kis érintés, egy kis simogatás napközben, akkor volt este szex többször.

Gábor: Igen, de akkor mind a ketten tudatosan figyeltünk erre. És azt érzem, hogy én azóta próbáltam többször azt, hogy erre odafigyelek, viszont ott nem éreztem ezt a hatást. Ha mind a ketten tudatosan figyelünk erre, akkor valószínűleg sokkal jobban jön a hatás, mert nem csak az van, hogy én kerülgetlek téged, hanem már te is eleve úgy vagy napközben. Már napközben kerülgetjük egymást, és akkor kialakul egy ilyen kis szexuális feszültség közöttünk, és ez abban teljesedik ki, hogy estére megkívánjuk egymást.

Viki: Hát most megint nehéz időszakban vagyunk.

Gábor: Ja, hát most ez ilyen időszak, de most lassan el kellene kezdenünk megint próbálkozni.

Viki: Igen. Visszatérve, hogy nekem néha nekem meg csak arra lenne igényem, hogy tök jó lenne, ha tudnánk úgy csókolózni, meg simogatni egymást, hogy te nem izgulsz fel. De tudom, ezt meg nem tudod befolyásolni.

Gábor: Igen.

Viki: Meg utána azt is tudom, hogy valamit ezzel kezdeni kell, vagy így, vagy úgy.

Gábor: Hát nem muszáj neked kezdeni, az is lehet, hogy te elfordulsz a fal felé, aztán…

Viki: Volt már erre példa. De hogy tudom, hogy azzal nincs baj, hogy azt mondom, hogy bocsi most én nem szeretném, de nem zavar, hogy te csinálod. Viszont… mintha tudat alatt mégis zavarna egy kicsit.

Gábor: Persze, ezt értem.

Viki: Nem tudom jobban elmondani…

Gábor: De értem, ahogy mondod, persze nyilván az, hogy mi van a tudat alatt, vagy mi az, ami egy régi beidegződés és ott van, az nyilván zavar. És hiába próbálod tudatosan elnyomni… Fogalmam sincs, hogy ezt, hogy lehet megoldani.

Viki: Majd rájövünk erre is.

Gábor: Igen, vagy keresünk egy szextanácsadót. Hogy is hívják? Szexuálterapeutát.

Viki: Megbeszéltük?

Gábor: Húzzunk egy következő kártyát.

Viki: Ha az lenne a játék, hogy egy szeretkezés során nem lehet köztünk behatolás, hogyan zajlana az együttlétünk? Hát egy jó durva szopással kezdődne szerintem.

Gábor: És véget is érne itt.

Viki: Nem…

Gábor: Mondd meg te!

Viki: Én még mindig nem kívánom a nyalást például. Az ujjazás…az volt egyszer-egyszer nagyon jó.

Gábor: Változó, igen.

Viki: Változó, de hogy…

Gábor: Valamikor úgy ráérzel és akkor…

Viki: Igen, de hogy így… Nem azt mondom, hogy nem kellemes, de hogy így… Olyan ööö… Nem tudom. Szóval igen, lenne egy nagy szopás. Ennyi?

Gábor: Szerintem ennyi, igen. Ezt nem tudjuk kivitelezni, mert te nem szereted a pettinget, és akkor maradnánk abban, hogy csókolózás, de nem intim területeken, és a végén akkor…

Viki: Hát nekem nem intim, neked intim területeken.

Gábor: Igen, igen.

Viki: De erre neked több az igényed? Hogy te csináld nekem?

Gábor: Én annak örülnék, ha te élvezd a szexet. Én azt szeretném, az tenne boldoggá és nagyon fontos dolog nekem a szexben, hogy lássam, hogy neked örömet okozok. És sokszor, amikor azt látom rajtad, hogy jól van, csak essünk túl rajta, akkor én is azt érzem, hogy jól van, de ma nekem ehhez nincs kedvem. Akkor a kulcslyukba is dughatnám. Hogy ennek semmi értelme. Azt nem szeretem. És sokszor, akkor inkább hagyjuk abba, hogy ha neked nem tetszik, meg ha te nem élvezed. Viszont, amikor néha az van, hogy hallom, hogy hú, na most akkor élvezi? Most lehet, hogy élvezi? Most lehet, hogy tetszik neki? Akkor viszont, tök lelkes vagyok, azt nagyon szeretem. És tudom, mert 14 éve itt vagyunk, hogy az orgazmusig nem foglak tudni eljuttatni, vagy hát, ahhoz mindketten kellenénk. Biztos tudnék én is többet tenni, de ahhoz te is kellenél, hogy azokat a dolgokat, amik miatt ez az egész nincs meg, ezeket a gyerekkori traumákat feloldjad, vagy valami ilyesmi, szerintem.

Viki: Mehetünk tovább?

Gábor: Hát, ha nem akarsz semmit hozzáfűzni, akkor részemről igen.

Viki: Szerinted milyen számomra az ideális szeretkezés?

Gábor: Őszintén? Nem tudom.

Viki: A vicc, hogy én sem, hogy nekem milyen az ideális. Ez gáz.

Gábor: Ha mindenképp egy választ kéne adni, akkor én sokszor azt hiszem, hogy az ideális szeretkezés az, ami viszonylag hamar véget ér.

Viki: Pedig nem.

Gábor: Én ezt gondolom, neked az az ideális, hogy jó, persze, csináljuk. Egy darabig élvezed, aztán utána gyorsan legyen vége.

Viki: Mert van egy pont, amikor elkezdjük, akkor egy kicsit nehéz elkezdeni. De mindig mondom neked, hogy menet közben meg amúgy jó. Nincs meg az a hú, de eksztázis érzés, de hogy nincs semmi rossz érzés. Amúgy kellemes, még ha nem is látod rajtam. Meg én nem nyögök, meg ilyenek, mert mindig csendben kellett lennem és belém égett, és egyszerűen nem tudok rendesen nyögni. Olyan erőltetettnek érzem, hogy akkor hangot adjak ki. Max. van egy kis szuszogás. És tök jó, és egyszer csak van egy pont, amikor, jó, köszönöm szépen, elég volt. De nyilván nem szólok, hogy jó, nekem ennyi elég volt, húzd ki. De nem tudom mitől.

Gábor: Nem tudom én sem.

Viki: De azt meg már megbeszéltük, hogy ha rossz, akkor szólok. Ha bármi rossz, akkor szólok, vagy akkor hagyjuk, vagy pózt váltunk, vagy máshogy próbálkozunk.

Gábor: Igen, csak a már nem olyan jó és a rossz között van egy határ, amikor még nem szólsz, de én már látom rajtad, hogy te már unod, vagy valami ilyesmi. De még nem szólsz, hogy rossz.

Viki: Mert nem rossz.

Gábor: Csak nem is jó. Hát ilyen, én most elfekszek itt, és akkor mindegy mi történik. Ha nem dugunk, akkor nyomkodom a telefont. De akár dughatsz is. De ezt most nem úgy mondom.

Viki: Persze tudom, csak azért ezek fájnak.

Gábor: Bocsánat, sajnálom.

Viki: Ki kell jönnie egyszer. És ez a kártya pont jó lesz erre. Szerintem pedig számodra az ideális szex, amit most elmondtunk, annak teljesen az ellentéte. Van egy kis bújás, egy kis csókolózás, egy kis petting, aztán egy olyan szex, ahol azt látod rajtam is, hogy élvezem.
Menjünk tovább? Vagy van még valami hozzáfűzni valód ehhez?

Gábor: Nem, nincs. Sajnálom.

Viki: Én is. Mi az az elismerés, amit szívesen hallanál tőlem a testeddel kapcsolatban? Vagy az, amit többször mondhatnék, mert érzed, hogy jót tesz neked?
Te mindig megdicsérsz engem. Most lett egy új tetkóm, áprilisban, és az úgy érzem, nagyon tetszik neked is.

Gábor: Igen, szexi lett.

Viki: És ezt minden alkalommal elmondod, hogy nagyon csini vagyok.

Gábor: Előtte is elmondtam, de most dobott egyet a lelkemen.

Viki: Igen, de most különösen. Én azt érzem, hogy elég dicséretet kapok. Persze, ki ne vágyna többre, de hogy nem szenvedek ebben a hiányt. Viszont én nem dicsérlek elégszer.

Gábor: Nem baj, én nem is vágyom rá. Mármint, szerintem soha nem voltam dicsérve. Hanem tudod ez a – ha valamit jól csinálsz, akkor ez a normális; ha valamit szarul csinálsz, akkor meg hülye vagy. És nagyjából ez a mentalitás uralkodott a családunkban és nekem borzasztó kellemetlenül esik az, ha valaki szemtől szembe megdicsér. Mindig terelek. Például a hétköznapi életben: de ügyesen megcsináltál valamit Gábor, én meg mindig mondom, hogy de, de nem egyedül csináltam, hanem ezek meg ezek segítettek. Nem én voltam és még akkor is, hogyha a munka oroszlánrészét én vittem el, akkor is igyekszem szétosztani ezt az idézőjeles dicsőséget.

Viki: De erről már beszéltünk.

Gábor: Sajnos nekem ez a becsípődésem, hogy én nem tudom jól fogadni a dicséretet. És egyrészt mivel ugye gyerekkorom óta azt nevelték belém, hogy te dagadt vagy, ezért az, hogy ha valaki azt mondja, hogy mondjuk én szexi vagyok… az mi?!

Viki: Áh, csak úgy mondja?

Gábor: Igen, szánalomból vagy ilyesmi.

Viki: Pedig nem.

Gábor: Arra emlékszem, amikor rendszeresen edzettem és mondtad, hogy mennyire tetszik, hogy széles vállam van. Az jó érzés volt, mert igen, tudom, hogy tettem érte. És tényleg izmosabb voltam egy picit meg széles vállam volt…és az jó volt. De most még ezt sem mondanám, mert nincsen, mert össze vagyok szakadva sajnos.

Viki: Hmm, a vállad még mindig jó. Így itt, a mellkasod meg a vállad. Mindig megsimogatom, úgy szeretem.

Gábor: De csak úgy, hogy mondani valamit… Itt megint csak arra tudok visszatérni, hogy azt szeretném, vagy nekem az lenne jó, hogy ha olyan dolgokat mondanál, amiből én arra tudok következtetni, hogy te élvezed.

Viki: Például, mire gondolsz?

Gábor: Például tök jó lenne, ha elmondanád azt, szavakkal, hogy most ez jó, ezt csináld még, ezt így csináld, ezt úgy csináld, erősebben, mélyebbre, akármi.

Viki: Volt olyan is.

Gábor: Igen, csak mondjuk ezt rendszeresen gyakorolhatnánk, mert akkor tudnám azt, hogy az neked jól esik és akkor abból többet csinálok és szerintem ez tök jó lenne, mert így akkor neked is egy picit jobb lenne. És szívesen hallanám azt, hogy olyan dolgokat mondasz, amiből arra következtetek, hogy élvezed. De igen, te meg mondtad, hogy úgy szocializálódtál, hogy csendben kell lenni. És ez így nehéz.

Viki: Hát, jó sok lelki traumával küzdünk…

Gábor: Na menjünk a következő kérdésre.

Viki: Utolsó. Mit szeretnél, milyen legyen a következő évünk a szex terén? Milyen címet adnál nekik, ha film lenne? Legyen mondjuk minden héten a péntek? Filmcím nem jut eszembe. Gondolkodok nyálas, romantikus filmeken, de az se. A szürke ötven árnyalata, de az se.

Gábor: Ez a szadomazo engem nem vonz. Egy bizonyos szintig igen. De nem addig, ameddig az ilyen szadomazós filmben elmennek.

Viki: De ami engem vonz, az neked elég?

Gábor: Szerintem igen.

Viki: Hányszor beszéltünk a megkötözésről?

Gábor: A megkötözésről már beszélgettünk, és már meg is vettük a köteleket. Ott áll a szekrényben azóta se használtuk.

Viki: Hát én azt szeretném, hogy a következő évben több szex legyen. Még mindig itt tartunk.

Gábor: Mennyiségileg és minőségileg is javítanunk kéne a helyzeten.

Viki: Mi ezt annó beszéltük, hogy ha a mennyiség nőne, akkor valószínűleg a minőség is változna.

Gábor: Valószínűleg igen, mert…

Viki: Több lehetőségünk lenne tapasztalni.

Gábor: Igen. Meg nem csak az lenne, hogy jól van, akkor gyorsan legyünk túl rajta, hogy ez is ki legyen pipálva, mert apa már frusztrált, aztán valahol le kell vezetni a feszkót. De most filmcímet hirtelen, én se tudnék adni neki.

Viki: Nem, azt én sem. Gondolkodok. Van-e valami frappáns?

Gábor: Vágy és szenvedély.

Viki: Az nagyon nyálas.

Gábor: Mint valami rossz pornófilm. 🙂

Viki: Hú mi volt az, amit néztem? Az a sorozat. Vágyak és valóság.

Gábor: Vágyak és valóság? Hát az most elég távol van egymástól.

Viki: Igen. Az egy jó film volt. Vagyis sorozat. Bármi hozzáfűzni való?

Gábor: Nem. Csak eszembe jutott egy Woody Allen mondat, hogy „a szex az borzasztó gusztustalan, de csak ha jól csinálod”.

Viki: Ezzel egyetértek.

Gábor: Értékeljünk?

Viki: Értékelni?

Gábor: Igen.

Viki: Hát itt volt egy kis sírás is…

Gábor: Azt hiszem esett ki egy-két csontváz a szekrényből, amivel egyébként foglalkoznunk kellene.

Viki: Sok mindennel kellene.

Gábor: Igen, legfőképpen egymással. Meg magunkkal. Most két napig depressziósak leszünk, de utána biztos teszünk valamit az ügy érdekében.

Viki: Biztos lesz erről még egy-két beszélgetésünk. Felvállaljuk, hogy vannak problémáink, és dolgozunk rajta.

Gábor: Igen, szerintem azt már kinőttük, hogy tabu legyen erről beszélni. Akár mások előtt is. Na jó, akkor ennyi, ugye?

Viki: Igen.